Újcsanálos honlapja

FALUNK TÖRTÉNETE

A falu múltjának jelentõs része nem a jelenlegi helyhez kötõdik. 1865 elõtt, visszamenve a feltételezett legrégebbi idõkig, a Hernád folyó két partján éltek a csanálosiak, illetve hernádcsanálosiak, Újcsanálostól mintegy 5 km-re a mai Ócsanálos területén. A lakosság nagyobb része a jobbparton lakott, míg kisebbik része a balparton, a folyó Zemplén felé esõ oldalán. A két településrészt fahíd kötötte össze. Az 1800-as évek elsõ felében az akkor még szabályozatlan Hernád folyó meglehetõsen szeszélyesen kanyargóit, medrét gyakran változtatta, elhagyta. A balpart magas oldalát szaggatta, a jobbpart sík területeit pedig áradásai pusztították. Ez kényszerítette az emberek nagyrészét a menekülésre, az õsi föld elhagyására.

Hernádcsanálos, mely a mindenkori földesurak kedvelt földmûvelõ, és vadászterülete volt, évszázadokon keresztül vívta harcát fennmaradásáért a történelem nagy viharaiban. Túlélt háborúkat, pusztító járványokat, tûzvészeket, aszályos idõszakokat, de a tomboló árvízzel nem volt képes megbirkózni. 1865-re, egy évekig tartó folyamat végkifejleteként a lakosság túlnyomó része felköltözött a tagosítás során nekik kijelölt földterületre. Õk alakították ki Újcsanálost. Akik anyagilag nem tudták felvállalni az áttelepülést, vagy nem is voltak hajlandók elhagyni az õsi földet, helyükön maradtak. Ócsanálos, bár nem önálló falu, mégis méltón õrzi évszázados emlékeit az egykori életerõs településnek.

Szinte lehetetlen eldönteni, hol is kezdõdik egy adott hely története. A Hernád partján fekvõ Csanálos elsõ írásos említése az 1400-as évek elejébõl való, de bizonyos, hogy e terület már ettõl jóval régebben lakott volt, hiszen a honfoglaló magyarok már a X. században letelepedtek a Hernád völgyében. A helységnév eredetérõl nincs hiteles forrásanyag. Pesty Frigyes 1864. évi Helynévtárában a történelmi Zemplén megye 407 helysége szerepel. Csanálosról ezt írja : „...bizonyosan a Csalán növényrõl vette eredetét Csanálos helysége..." A Földrajzi Nevek Etimológiai Szótára szerint: „ olyan hely, ahol sok a csalán „.

Olyan feltételezés is van, mely szerint a falu nem a növényrõl, hanem egy régi nemesi családról, a Csanálosi családról kapta volna a nevét. E család, a XVI. században halt ki, ennekelõtte e területen volt a birtokuk, itt volt a család õsi fészke. Nem tudható azonban az, hogy a község vette-e fel a család iránti tiszteletbõl a Csanálos nevet, vagy a család - régi nemesi szokás szerint -neveztette magát települése nevérõl.
Végleges és hivatalos elnevezését Ó és Újcsanálos az 1904-es névrendezés alkalmából kapta. 1865, a kiköltözés után a helyén maradt faluközösség Ófalu, Ócsanálos, Öregcsanálos néven szerepelt, az átköltözött csanálosiak pedig megkülönböztetésül az „Új" szócskát használták nevük elõtt. A névrendezés azt hivatott megszüntetni, hogy az akkori Magyarország területén ne legyenek félreértelmezhetõ, vagy egyforma helységnevek. Akkor szóbajött a Zempléncsanálos elnevezés is, de végül is maradt az akkor már 40 éve használatos Újcsanálos, ül. a Hernád jobbpartján az Ócsanálos név hivatalos felvétele, annak ellenére , hogy a két település 1950-ig közigazgatásilag összetartozott.
A földterületek jelentõsebb része még a XII. században is a honfoglaló nemzetségek kezén volt, míg a többi rész a várbirtokokhoz, illetve a királyi magánbirtokokhoz tartozott. A XII. század végén és a XIII. század elején a királyi vármegyerendszer kialakulásakor újabb tulajdonosok jelentek meg.

Az 1300-as évek közepétõl 1440-ig a Czudar család birtokolta Csanálos nagy kiterjedésû földjeit. A Czudar család , mely I. Lajostól kapta területeit a XIV. -XV. században az ország egyik legelõkelõbb,leggazdagabb családja volt.Csanáloson kívül több település is volt a birtokukban, így Zemplénben pl. Kesznyéten, Ónod, Bocs, Lúc, Megyaszó, Köröm.Erre az idõszakra nyúlik vissza Csanálos legrégibb írásos emléke 1416-ból:„Zsigmond a leleszi konventhez: Iktassák be új adomány címén Olnodi Zudar/ dictus / István fiát: Benedeket, valamint Péter bán fiát: Simont és Jakabot a Zemplén megyei Lwch- révvel és vámmal- Baby,Felsewabon, Keznethen, Keren, Cheep, Kisbtilch, Megér, Zynier, Chalanos, Meggezo és Bab,meg az Abony megyei Leez birtokba, és az esetlegesen ellentmondókat idézzék jelenléte elé.

/ A leleszi konvent 1416 febr.25.-i csonka privilégiumából. DL 43316 Zsigmondkori oklevéltár /
1440-ben a Czudar családtól a velük egy tõrõl fakadó Rozgonyi család vette zálogba a csanálosi területeket, valamint a Czudar család Hernád és Tiszamenti birtokait. A Rozgonyi család 1472-ben kénytelen volt lemondani Bocs, Csanálos, Megyaszó,Kesznyéten, és Lúc területeirõl Mátyás király javára. 1523-ban mind a Czudar, mind a Rozgonyi család fiúágon kihalt. 1556-ban, Gradechi Horváth Stansith Márk kapott a Hernád partján fekvõ Csanálosra királyi adományt. A szigetvári várkapitány jutalmul , a török elleni hõsiessége miatt kapta a birtokot, s ezzel egy igen hosszú, több mint 200 éves birtoklása kezdõdött a Horváth dinasztiának.

1567-ben Hasszán temesvári pasa serege végigdúlta a Hernádmenti és Harangodi településeket, köztük Csanálost is.Még jóval Eger eleste /1596/elõtt 1585-ben a környezõ községekkel / Lúc, Gesztely, Kesznyéten / együtt Csanálos is behódolt a töröknek. A falu teljesen elnéptelenedett, mert a magas sarcok elõl kénytelenek voltak elmenekülni az emberek a behódoltsági területekrõl.Voltak falvak, melyek teljesen kipusztultak, eltûntek, pusztává váltak.Nem bizonyított, de feltételezhetõ, hogy a török pusztítások idején tûnt el Gesztely és Csanálos között Makranc község, illetve a mai Újcsanálostól keletre fekvõ írmár / vagy Ilomár / falu is.Nevüket ma egy-egy dûlõ õrzi.

Szerencsére Csanálost nem érte el a végpusztulás.A másfél évszázados török uralom után a lakosok kezdtek visszatérni eredeti lakhelyükre, hogy a felprédáit falut szinte a semmibõl újraélesszék, s saját életüket is újrakezdjék.Már-már kezdett volna az élet visszazökkenni a régi kerékvágásba, kezdett a falu újra benépesedni, amikor a Rákóczi felkelés idején 1710-ben egy borzasztó mértékû pestisjárvány újra megtizedelte az embereket. A Rákóczi szabadságharcban 36 csanálosi vett részt, egy katona fõhadnagyi rangban szolgált, Nagy Márton.

1775-tõl érdekes módon, de abban az idõben teljesen elfogadott gyakorlatnak megfelelõen folytatódott Hernádcsanálos , és földterületeinek birtoklása.A Horváth családnak férfi sarja ekkor már nem volt, ezért Gradechi Horváth Stansith Anna, Szirmay András neje „fiúsíttatott". így szállt át a nagybirtok a Szirmay családra. E család igen jelentõs érdemeket szerzett a község fejlõdésében. Szirmay András 14 felvidéki családot telepíttetett a megfogyatkozott településre. Rozsnyó mellõl, Vészverés községbõl jöttek ezek a családok 1817-ben, s jöttükkel az evangélikus vallásgyakorlás is megkezdõdött Hernádcsanáloson.Szirmay Andrást fia Szirmay Hugó követte a földesurak sorában. Pompázatos kastélya volt a Hernád bal partján. Jelentõs mértékben segítette, támogatta feleségével együtt a falut, valamint a református és evangélikus egyházakat. Fiú örököse nem volt, halála után családja a felvidéki Pazdicsra költözött. Az 1860-as évek idején már báró Prónay Gábornak voltak nagybirtokai Hernádcsanáloson. A felköltözött település birtokviszonyai átrendezõdtek, nemcsak az áttelepülés miatt, hanem a megváltozott politikai és gazdasági helyzet miatt is.

Az 1848-as forradalom hozzájárult a feudális viszonyok felszámolásához, a földbirtok szabad forgalmához. Megkezdõdött a tagosítás is, annak érdekében, hogy mind a földesuraknak, mind a parasztoknak, a határ különbözõ részein lévõ apróbb-nagyobb parcelláik helyett a határ egy helyén összefüggõ földterületet jelöljenek ki. A birtokrendezéseket úrbéri bíróságok szervezték. 1857-ben indultak meg a munkálatok, és 1873-ban fejezõdtek be. Az Ujcsanálos környéki földterületeket 1865- tõl a második világháborúig a fentebb említett Prónay család és báró Radvánszki Antalné birtokolta. A falut északról és keletrõl körbeölelõ Megyaszóhoz és Újvilághoz tartozó földek szinte mindegyike báró Harkányi János tulajdonában voltak, akinek a földjein az újcsanálosiak igen nagyszámban dolgoztak. Harkányi,kora ismert politikusa , országgyûlési képviselõ, és kereskedelemügyi miniszter is volt. Kedvelte a csanálosi embereket, a református templom építéséhez ingyen adta a teljes kõmennyiséget saját bányájából,annak ellenére, hogy õ maga evangélikus vallású volt.Temetésén az újcsanálosi evangélikus lelkész Tavassy Zoltán mondott gyászbeszédet 1938-ban.
Az I. és a II. világháború nagy próbatételként nehezedett a község lakóira. Az I. világháborúban a miskolci és kassai ezredekhez hívtak be 152 munkaképes férfit. Közülük 28 halálosan megsebesült, 12-en megrokkantak a különbözõ harctereken.A református egyháztól elvittek két harangot, egy 185, és egy 125 kg-osat, az orgonasípokat, s az értük kapott pénzt az egyház hadikölcsönbe fektette .
Az I.világháború okozta válságot tetézte, hogy 1919-ben kikiáltják a szovjet mintájú Tanácsköztársaságot.A proletárdiktatúra rövid fennállásának újcsanálosi „eredménye" : elzavarták a református lelkészt a községbõl, megfélemlítették a jegyzõt, felégettek számtalan pótolhatatlan egyházi iratot,többek között az elsõ anyakönyvet,mely 1738 és 1749 közötti adatokat tartalmazott, lehetetlenné tették a két egyházi iskola mûködését.

A II.világháború már a végefelé közeledett, amikor nem várt módon került Újcsanálos az események sodrásába.A kivonuló német, és az õket kiszorító orosz csapatok szövetségeseikkel együtt valóságos állóháborút alakítottak ki a községben.Több közintézmény, és lakóház is megsérült, míg az aknatalálatok halálos áldozatokat is követeltek a civil lakosság körében. A teljes falut az Ipolyságba akarták kitelepíteni.Sokan hajlandóságot is mutattak erre, mivel az erõszakoskodó, fosztogató katonák elõl menekülni szerettek volna, de a református lelkész kérésére végülis maradtak, így nem lett teljesen szabad préda a település. Ennek ellenére,mivel az oroszok nagy német ellenállásra számítottak parancsba adták, hogy ha az Ipolyságba nem is, de egy közeli helyre, idõlegesen vonuljon el a lakosság. Tiszalúc mellett a Vadvizes nevû tanyán húzódott meg a nép, s itt várták ki a még két hétig tartó állóháborút,hogy visszatérve szembesüljenek a komoly pusztítással, mely lakóházaikat, templomjaikat, iskoláikat érte.A háborúk áldozatainak a Községháza elõtti Hõsök kertjében áll méltó emléktábla.A két világháború között ha gazdagság nem is, de komoly és aktív társadalmi élet jellemezte az itt élõket.Volt Kisgazdakör, Polgári Lövészegylet, Vadásztársaság, Önkéntes Tûzoltóegyesület, Leventekör, és minkét egyházközségben nagylétszámú színvonalas férfikórus mûködött.Nem mellékes az sem, hogy a két világháború között Újcsanálos lakossága mindig 1000 fõ felett volt. 1930-ban a községben 1286 fõ lakott.
Az 1945 utáni kommunista diktatúrával szembeni ellenállás 1952-ben meleg helyzetet teremtett az akkori községi, megyei, sõt országos pártvezetésnek. Ekkor ugyanis a csanálosiak megtagadták a beszolgáltatást.Abban az idõben a nagy szárazság miatt a termés is igen csekély volt, a saját szükségletet is alig fedezte.Ebben a helyzetben a végletekig elkeseredett emberek egy csoportja kaszákkal, karókkal vonult az utcára, nyomatékosítva ellenállásukat.Bár nem történt véres atrocitás, de állitások szerint e „kis forradalom" híre még a Szabad Európa rádióhoz is eljutott.A beszolgáltatási minisztérium pedig külön határozatban rendelkezett arról, hogy csak a legminimálisabb mennyiséget szedhetik be a csanálosiaktól.
1956-ban már nem történt jelentõsebb esemény, de egy tiltakozó felvonulás ekkor is volt, melynek végén feldöntötték a szovjet emlékmûvet. A református egyház keletkezése az 1600-as évek elejére tehetõ, míg az evangélikus egyház kialakulása 1817-tõl kezdõdött, amikor Gömör megyébõl 58 evangélikus tót családot telepített a faluba az akkori földesúr.A II.világháború elõtt éltek zsidó vallásúak is a községben, 2-3 család.Újcsanáloson a református egyház 1907-ben építette templomát, míg az evangélikus templom 1910-re lett kész.Mindkét egyház önálló iskolát tartott fenn a háború elõtt. Az evangélikus egyház ma már szórványként az arnóti anyaegyházhoz tartozik.Újcsanálos az 1990-es rendszerváltás óta folyamatos fejlõdést mutat, bár a lakossága csõkkenõ, ma alig van 800 felett.
Remélhetõleg a XXI.század elejének története majd sok emlékezetes eseménnyel, újabb kézzelfogható vívmányokkal fogja gazdagítani községünket, mely remélhetõleg jó hatással lesz a faluközösség közérzetére is.